E |
z a nyár különös volt számomra. Minden napom forró, unalmas és megszokott volt egészen addig, amíg el nem jött a tábor reggele. Elsétáltam a különbuszhoz, amivel mentünk a hegyek közé. Eléggé zötykölődős volt az út és egy furcsa lány ül mellettem. Én eleinte csak bámultam ki az ablakon és gyönyörködtem a tájban, ő pedig fapofával maga elé nézett, nem szólt semmit, csak hallgatta a fülében a zenét. Kifejezéstelen arca, koromfekete szeme, haja és ruhája kissé rémisztő volt. A többiek már beszélgettek, nevetgéltek, de mi csak némán ültünk.
Valami biztosan bánthatta őt, de szerintem nem velem volt baja, mert mielőtt fölszálltunk a buszra, már akkor is így nézett. Sötét szemei további gondolatokat ébresztettek bennem. Mi van, hogyha meghalt egy rokona? Lehet, hogy megbukott. Vagy az is lehet, hogy szakított a barátjával. Esetleg összeveszett a legjobb barátnőjével. A fenébe is! Miért vagyok ennyire kíváncsi? Elvégre az ő dolga.
Amikor este, érkezés után vacsoráztunk, még akkor sem szólt senkihez. Alig evett. Én is alig beszéltem a többiekkel, mert saját gondjaimat elfeledve, még mindig nem hagyott nyugodni a lány gyilkos csendje. Evés után mindenki ment, amerre látott. Akartam csinálni egy fényképet a hegyekről, ezért egészen közel mentem egy szakadékhoz. Ám amint balra néztem, már megint láttam őt. Gondoltam, mostmár tényleg megkérdezem, hogy mi baja van, még akkor is, ha leordítja érte a fejemet.
- Hé, mi baj van? Miért nem szólsz senkihez?
- Semmi. Mi lenne?
- Az élet szép, jó társaságban vagyunk, egy gyönyörű helyen és még suliba se kell menni. Kevés olyan dolgot látok, ami szomorúságra adna okot.
- Ha nem találsz okot a szomorúságra, akkor még nem néztél eléggé körül.
- Dehogynem.
- Én mindenhol viszályt látok, háborúkat és egymást megvető embereket.
- Hát abból is van bőven. De gondolj a szép jövőre. Még ki tudja, hogy mi lesz veled pár év múlva. Ebben a világban is el lehet vergődni valahogy.
- Amikor pár évvel fiatalabb voltam, még én is hasonló véleményen voltam, mint te. Ám azóta egyre több kudarc ért és elég sok szerencsétlenség történt velem.
- Nem lehet minden fenékig tejfel, de meg kell próbálni mégis küzdeni.
- Lehet, de ha nincs pénzed, nem vagy maximalista, vagy éppen nem nyalod mások seggét, akkor nehezen fogsz bármit is elérni. Hiába vagy tehetséges, vagy hiába vannak céljaid.
- Én azért mégis reménykednék.
- Mindig csak azt hiszed, hogy jobb lesz, de egyre csak rosszabb. És a kegyetlen világ mindig csak eltaposná a lelkivilágodat.
- Sajnos…
- Ez a világ nem nekünk való. Nem akarok többé kitaszított lenni. Velem tartasz egy szebb világba?
Gyönyörű telihold volt azon a nyári estén a derült égbolton. Pár perc múlva már sötét homályba vesztünk a hegyek között.
