Ülök a papír felett
És várom, hogy jöjjön az ihlet.
Ülök a kapum mellet
És várom, hogy valaki elvigyen innen.
Mindegy, hogy ki visz el,
Az is, hogy mikor jön.
Csak vigyen el innen,
Mert nekem nincs nyugtom ezen a földön.
Lehet, hogy nehéz lesz az utam,
De a lelkem egyszer talán majd hazatalál.
Elvesztem, ezt mindig is tudtam.
Azt is tudom, hogy talán senki sem vár.
Elmennék, eldobnám ezt az életem!
Mindig máshol keresném a helyem.
Nem is tudom, hol van az a hely, hová kell mennem.
De megígérem,
Hogy egyszer majd hazatérek,
S akkor talán majd a boldogabb önmagam leszek.
.jpg)
