Eljön a nyár♥
Hol van már a nyár,
A forró napsugár?
Hol vannak már az emlékek,
A jövőbe vetett remények?
Arra vágyom, hogy újra szabad legyek!
Tudom, hogy visszavárnak a hegyek.
Elhajítják könyveiket a barátok is,
Újra találkozunk s jön majd a hülyeség magától is! ×Đ
Elveszett ifjúság
Nem értem, hogy ennek így mi értelme,
Hogy már tizenévesen szívesen szívjátok a drogot részegen!
Mindenki ugrana bele a Tiszába,
S nagyba szar a világra.
Még csak alig két évtizedet éltünk,
Nem is tudom, hogy mit reméltünk!
Nincs még semmi sem elveszve,
Hiába való, hogy könnyeket ejtetek.
Lehet, hogy az, amire igazán vártok,
Hogy letépjétek a szülői láncot.
Hidd el, hogy meglesz, bármit is akartál,
Csak kell hozzá vágy és szabadság!
Szívedben bármekkora vihar is dúlhat,
Csak nézz előre és felejtsd el a múltat.
Előtted még az élet,
S magában rejt mindent, amit csak egy fiatal remélhet!
Hogy már tizenévesen szívesen szívjátok a drogot részegen!
Mindenki ugrana bele a Tiszába,
S nagyba szar a világra.
Még csak alig két évtizedet éltünk,
Nem is tudom, hogy mit reméltünk!
Nincs még semmi sem elveszve,
Hiába való, hogy könnyeket ejtetek.
Lehet, hogy az, amire igazán vártok,
Hogy letépjétek a szülői láncot.
Hidd el, hogy meglesz, bármit is akartál,
Csak kell hozzá vágy és szabadság!
Szívedben bármekkora vihar is dúlhat,
Csak nézz előre és felejtsd el a múltat.
Előtted még az élet,
S magában rejt mindent, amit csak egy fiatal remélhet!
*Szabad világ♥
Aki szabad, annak mindent szabad.
Nincs semmi, amiből a lázadás fakad!
Nem tilt senki semmit sem,
Ha szabad vagy, számodra korlát nincsen!
Nincs semmi, amiből a lázadás fakad!
Nem tilt senki semmit sem,
Ha szabad vagy, számodra korlát nincsen!
Nem erőltetheti más rád, amit akar.
Minden fiatal arc egy lázadó személyiséget takar.
Nem kell az ősök elveit elfogadnod,
Ideje inkább neked valami újat alkotnod!
Minden fiatal arc egy lázadó személyiséget takar.
Nem kell az ősök elveit elfogadnod,
Ideje inkább neked valami újat alkotnod!
Pár évtizede kiöntött a tenger,
S fellobbant a láng, ami mindenkit perzsel.
Alkoss újat, mondj ellent másnak!
Szabad világban élj, alkoss újat és lázadj!
S fellobbant a láng, ami mindenkit perzsel.
Alkoss újat, mondj ellent másnak!
Szabad világban élj, alkoss újat és lázadj!
A számkivetett naplója
Próbálok kopogni,
De senki sem nyit ajtót.
Néha jó lenne zokogni,
Közben írni egy naplót.
Naplót annak a sorsáról, ki elveszett,
Kit soha be nem fogadnak,
Kit mások mindig csak megvetnek,
Kinek naplójából sosem olvasnak.
Naplómat kezembe veszem,
S útnak indulok.
Egyszer talán majd megérkezem.
S befogad az, ami elől elfutok.
Itt vagytok mellettem♥
Itt vagytok mellettem,
De ezt eddig észre sem vettem.
Magamat magányba temettem,
A barátaimról tudomást sem vettem.
De már a depresszióból kitörtem,
Nem vezet semmire, rájtöttem!
Úgyis van, ki vigasztaljon
És muszáj pozitívan gondolkodnom!
Az összes rokonlélek
Ott van, ahol én élek.
Nem létezik magány,
Hisz valaki mindig gondol rám!
Vérzik a Nap
Vérzik a Nap,
Legkedvesebb bolygóját siratja.
Haldoklik minden sugara,
Mikor e szürke Földet megvilágítja.
Szürke a bánattól,
A földi ember kínjától.
Ez a világ fájdalom,
A vörös Napban láthatod.
De te szürke ember,
Gyönyörködve nézed.
Ahelyett hogy könnyezne a szemed,
S vérezne a lelked...
Addig vagy itt...
Addig vagy itt, amíg lehet
Az van veled, aki szeret,
És ha sorsod betöltötted,
Jönni fog egy angyal érted,
S elvisz a messziségbe téged...
Addig vagy itt, amíg lehet,
Addig míg van miért élned.
Ezért kár előbb elmenned,
Sorsod fonalát eltépned,
Kár volna, ha ilyen hamar elföldelnének...
Addig vagy itt, amíg lehet
Az van veled, aki szeret,
És ha sorsod betöltötted,
Jönni fog egy angyal érted,
S elvisz a messziségbe téged...
Addig vagy itt, amíg lehet,
Addig míg van miért élned.
Ezért kár előbb elmenned,
Sorsod fonalát eltépned,
Kár volna, ha ilyen hamar elföldelnének...
